Érdekérvényesítés – nem tank módra

Ha valamit el szeretnék érni, annak több módja van. Van olyan, ami rövid távon gyors eredményt hoz, de hosszú távon katasztrófába torkollik, meg van olyan is, ami rövid távon is lehet eredményes, de már középtávon (hosszú távon meg pláne) biztos eredményeket hoz. Meg van egy olyan verzió is, amikor meg sem próbálunk érdekérvényesíteni. Te melyiket használod leginkább?

Az érdekérvényesítés elengedhetetlen kelléke a magabiztos fellépés, ennek pedig az alapja az önbizalom. Az önbizalmunk a kihívások leküzdése során növekszik, tehát ha meg sem próbálod, tuti nem fog változni semmi. Se a kéréseidet nem veszik figyelembe, se az önbizalmad nem nő, hogy egyszer majd egyáltalán próbálkozz. Kitérsz a lehetőség elől, a változás meg előled tér ki. Ördögi kör.

Ha hatalmas az önbizalmad, és közben mindenáron a magadét nyomod, akkor a lendület átviszi az ellenállást egy darabig, de aztán a másik fél összezár és egyesült erővel támad vissza. Arról nem is beszélve, hogy ebben a gondolkodásmódban nincs pihenő – folyamatosan erősebbnek kell lenned, különben vesztettél.

 A harmadik stratégiában a nyertes-nyertes gondolkodás irányít. Aki így működik, tudja, hogy mit akar (elérni), ugyanakkor nyitott a másik fél igényeire is. Mivel tudja mit akar, így képes nemet mondani arra amit nem akar, vagy megvalósíthatatlannak tart. Mivel nyitott a másikra, ezért hajlandó együttműködni, és figyelembe venni az érkező kéréseket és javaslatokat. Ha nem ért valamit, akkor kérdez – a helyett hogy csendben bólogatna, vagy kapásból elutasítaná a számára ismeretlen dolgot. Mivel nyíltan megmondja amit gondol, és azt feltételezi, hogy a másik is így tesz, így általában egyszerűen, tisztán lehet vele kommunikálni. Ha ellenállással találkozik, a kitérés vagy az erőfitogtatás helyett a kitartást használja, és ez meglepően jó eredményeket hoz számára.

 Nyilvánvaló, hogy az esetek nagy többségében a harmadik hozzáállás a célravezető. Ehhez szükség van a saját határaim ismeretére, bátorságra hogy kész legyek tárgyalni a „határátlépőkkel”, a másik fél tiszteletére, és elszántságra, hogy ha szükséges, akkor megvédem a határaimat. Egyszerű recept, mégis kíván némi gyakorlást az elsajátítása.

Ebben az első lépés az, ha odafigyelsz arra, hogy egyes helyzetekben hogyan veszel részt.

Összefoglalásul tehát:

  • Passzív: a passzív ember viselkedésére az jellemző, hogy kerüli a problémás helyzeteket. A kommunikáció elől kitér, visszafogottan viselkedik.

  • Agresszív: az agresszív ember gyakran mérges, elvörösödik, felfújja magát, szuggesztív tekintetű. Általában erőteljesen gesztikulál, hangos, a véleményét tényként közli, ténynek állítja be.

  • Asszertív: az asszertív, vagy más szóval a kellő határozottságú és öntudatú emberre az jellemző, hogy környezetével összhangban igyekszik elérni céljait. Van önbizalma, határozott, szemkontaktust tart, erőt nem alkalmaz, együttműködő.

Bővebben itt olvashatsz utána: http://www.lelkititkaink.hu/asszertivitas.html

Érdekérvényesítés – nem tank módra

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.