Jó felé tartunk, Sir? – vízió, célok és akciók

Az, hogy megyünk folyamatosan előre, nem azt jelenti, hogy jó irányba haladunk. Az, hogy folyamatosan dolgozunk valamin, nem jelenti automatikusan, hogy a megfelelő dologba tesszük az energiát. Vezetőként a legfőbb dolgod az, hogy kijelöld, melyik a jó irány – és időben észrevedd, ha újra kell tervezni az útvonalat, esetleg, ha megváltozott a cél.

 

Amivel nap mint nap foglalkozik egy cég, egy csoport, annak érdemes jól átgondolt alapokon nyugodnia. Olyan ez, mint a piramis – ha az alapjai nem stabilak, hiába építjük felül, előbb-utóbb összeomlik az egész. Na de hogyan is lehet felépíteni azt, hogy a napi tevékenységek valóban a megfelelő irányba tartsanak, és ne csak pazarold az erőforrást?

Vízió: Ez a piramis alapja. Általában cég szinten meghatározott, hogy ez micsoda (de sok céget láttam, ahol ez nincs kimondva, nem tisztán érthető, vagy egyáltalán nincs is).  Az, hogy minél több profitot termeljen a cég, nem vízió. Az, hogy a világot egy barátságosabb, fenntarthatóbb, vidámabb, szebb, élhetőbb, stb. hellyé tegyük a szolgáltatásunkkal, az igen. A vízió mindig valami átfogó gondolat, amivel egy tág körre kíván hatást gyakorolni a cég. A Google víziója például ez: “to provide access to the world’s information in one click.” 

Jövőkép: A második szint. A vízióból kialakul egy lehetséges jövő képe, amiért a cég dolgozik, és ami felé ezáltal a világ tart. Ez a szint gyakran összemosódik a vízióval, vagy nincs rendesen definiálva. Ez csak azért zavaró, mert egy általános vízióból nehezebb konkrét, kézzelfogható célokat meghatározni, mint  egy pontosabb jövőképből. Egy cég jövőképe arról szól, hogy a vízió megvalósítása közben hová szeretnénk, hogy fejlődjön a cég 3, 5, vagy akár 10 év múlva. Mi legyen a helyzet ezekben az időpillanatokban üzletileg, szakmailag, és szervezeti kultúra szintjén? Hogyan képzeljük el?

Normák: Harmadik szint. Ez nagyon gyakran kimarad a látókörből, pedig ez a szervezeti kultúra alapja. A normák szólnak arról, hogyan oké viselkedni egymással ebben a csoportban, ebben a cégben. A normák határozzák meg azt, hogy hogyan viselkedünk egymással, amíg a vízió megvalósításán dolgozunk. Ahol a normákra nem figyelnek tudatosan, ott a kimondatlan szokások átveszik az irányítást, és nem feltétlenül a jó irányba. Utólag fordítani rajta pedig sokkal nehezebb, de elkerülhetetlen (évek óta ez a munkám, hogy ilyen fordulatokat tervezek és segítek végrehajtani.) Vezetőként jól gondold meg, mi az, amit hosszú távon jó, ha hagysz elterjedni. Oké-e késni? Oké-e laptopozni, míg más beszél? Oké-e emelt hangon vitázni? Oké-e pletykálkodni nyílt konfliktusmegoldás helyett?

Célok: Negyedik szint, haladunk egyre feljebb a konkrét feladatok felé. Ha megvan egy kidolgozott jövőkép – hol szeretne tartani a csoport mondjuk 3 év múlva, üzletileg, szakmailag, és szervezeti kultúra területén, ezt már könnyű kisebb célokra bontani. A SMART cél: konkrét, mérhető, elérhető, releváns és van határideje. És persze legalább negyedévenként ránézünk, hogy hol tartunk a megvalósításával.

Stratégia: Ötödik szint. A célokon belül is érdemes kialakítani, áttekinteni, hogy milyen stratégiával állunk neki a megvalósításnak. Milyen területen szükséges először haladni, milyen területen érdemes először információt gyűjteni, stb. Ez még mindig egy átfogó kép, de itt már a célok (mérföldkövek) mellé kirajzolódik az is, milyen kapcsolatban vannak ezek egymással, és hogyan szövik át egymást ezek az utak. Ha ez nem tiszta, akkor gyakran elég nagy káosz tud kialakulni a megvalósítás során.

Tervek: Hatodik szint, a végrehajtás pontos lépéseinek terve. Ez még csak terv, nem a valóság. A tervezés fontosságát nem győzöm eleget hangsúlyozni. Sokkal jobb egy egység időt tervezésre fordítani az elején, mint tíz egység időt rászánni, hogy az ad hoc kialakult helyzetből mentsük, ami menthető. A terv támpontot ad a tájékozódáshoz. A terv támpontod ad az újratervezéshez is…

Akciók: A piramis csúcsa, amivel az egyszeri munkavállaló az idejét tölti. Ezek azok a feladatok, amiket meg kell csinálni. Ezek azok a feladatok, amiknek a végrehajtása során kiderül, hogy újra kell tervezni – adott esetben mindent, a tervtől a normákig. A legnagyobb buktató – túlzás nélkül a legeslegnagyobb – az, ha a visszacsatolás elmarad arról, hogy mi az egyes akciók végrehajtásának az eredménye. Ha nincs párbeszéd, vakrepülés kezdődik, aminek a vége majdnem mindig zuhanás.

Izgalmas kitekintés lehet Martin Reeves: A stratégiaépítés stratégiája (cikk, angol nyelvű) vagy  TED videója 

Jó felé tartunk, Sir? – vízió, célok és akciók
Cimke:         

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.