Segítség, nem akarok vezető lenni!

Számtalan vezetői tréning és projekt leaderi képzés nyitókörében hangzik el ez a mondat. A résztvevők pedig nem egyszer arról számolnak be, hogy már az ő vezetőik sem szívesen lettek vezetők. Ez összességében egy elég elgondolkodtató körképet ad. A vezetővé válást úgy is mondjuk: előléptetés. Igen ám, de van, aki nem is akar lépni, sokaknak meg nem erre van az előre!

 

Akik nem is akarnak lépni, ők azok a munkavállalók, akik tényleg csak munkát vállalnak. Életük más területén lehet, hogy hatalmas lendülettel lépkednek előre, keresik a nagyobb kihívásokat, és fejlesztik magukat, de a munkájuk nem ez a terület. Számukra a munkájuk az a biztonságos háttér, ahol nem szeretnének nagy változásokat, nagy dobásokat – egyszerűen csak elvégzik, ami rájuk van bízva, a legjobb tudásuk szerint. Ők köszönik szépen, jól vannak ott, ahol vannak – és érdemes őket ott megbecsülni, hiszen ők a stabil működést fenntartó szereplői a szervezetnek.

Vannak azok, akiknek nem erre van az előre. A vezetővé válás mindig nagyobb felelősséget is jelent. Több emberrel kell bánnom, több emberre van hatása a döntéseimnek – legyen az people management vagy stratégiai management. És nagyon sokan ezt nem szeretnék. Helyette nagyon szeretnének viszont szakmai szakértők lenni, senior kollégaként minőségbiztosítással foglalkozni vagy éppen fejleszteni, sőt olyan is van, aki szívesen vállalná a fiatalabbak szakmai mentorálását, vagy a csapatszellem kialakításában tevékenykedne szívesen. Megannyi lehetőség, ami fejlődést biztosít – illetve biztosítana, ha előléptetésnek tekintenénk.

Akit motivációja ellenére neveznek ki vezetőnek, általában azért nevezik ki, mert a szakmai munkában kiemelkedően jól teljesít. Igen ám, de a szakmai kiválóság meg a vezetési készségek az két külön dolog. Ezért hallok ilyeneket (a csoportvezetőktől az ügyvezetőig minden szintű vezetőktől):

  • „A vezetői feladatok miatt nem tudom csinálni a munkám”
  • „Egy csomó időt elvisz, hogy a mások bújával – bajával kell törődni, a helyett hogy dolgoznék”
  • „Olyan döntéseket kell hoznom, amikre egyáltalán nem vagyok alkalmas”

Ezek a mondatok arról árulkodnak, hogy a vezetés csak púp a hátukon, és nem csak hogy nincs motiváció, de megfelelő tudás sem elérhető számukra ahhoz, hogy a vezetői feladatokat ellássák.

A rossz vezetővé váláshoz egyenes út vezet a motiválatlan szakemberek kinevezésén keresztül – ez pedig aztán megsokszorozódva további káoszt teremt a szervezeten belül. Mit lehet tenni mégis, ha muszáj a szakmai szereplők közül választani valakit, aki vezesse a többieket?

  • Érdemes felderíteni, ki az, aki szeretne vezetővé válni. A kényszerítés hosszú távon visszaüt.

  • Az új vezetőnek meg kell adni minden információt, hogy képes legyen hatékonyan ellátni az új feladatát. Attól, hogy esetleg ugyanott dolgozott előtte, ez egy másik munkakör, más feladatokkal, amik más készségeket igényelnek. A szükséges információt be lehet szerezni külső forrásból, tréningprogramokon keresztül, vagy belső forrásból – a belső vezetői mentorrendszeren keresztül.

  • Az átállás után fél – egy évig érdemes további támogatást adni a friss vezetőnek, hogy a lehető legjobban tudjon megküzdeni a felmerülő új helyzetekkel. Ezt szintén megadhatja egy jól működő belső mentorrendszer, vagy egy vezetői coachingfolyamat.

További inspirációt a témában itt hallgathatsz:

The power of mentoring: https://www.youtube.com/watch?v=Atme26C0l5E

Segítség, nem akarok vezető lenni!
Cimke:         

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.