Segítség, vezető akarok lenni!

Ha valaki vezető szeretne lenni, az első és legfontosabb kérdés mindig az: miért? Mi motivál arra, hogy embereket koordinálj, vagy épp stratégiai döntéseket hozz? Mi a motivációd motivációja? Erre a kérdésre sokféle őszinte válasz létezik. Van, aki operatív előnyökre számít: biztosított parkolóhely és céges telefon, magasabb fizetés, nagyobb hatalom. Van, akit az érzelem hajt: szeretné visszafizetni a számlát, vagy épp úgy érzi, vezetőként nem kell többet félnie attól, hogy megválnak tőle, vagy bizonytalan helyzetbe kerül. Van, aki úgy tapasztalja, hogy könnyen bánik emberekkel és azok szeretnek vele dolgozni, vagy éppen minden nehézség nélkül tud jó stratégiai döntéseket hozni, és ezeket szeretné minél többek javára fordítani. Ráadásul közben többnyire még élvezi is, amit csinál. Ezek mind érvényes hajtóerők, mégis van köztük minőségi különbség.

 

A különbség egyik ismérve, hogy mit áldozok fel az életemből azért, hogy ezeket az előnyöket megszerezzem, vagy élvezzem. Mindenképp kerülni fog valamibe – idő, energia befektetés terén – hiszen ezek nélkül nincs fejlődés. Ám mégsem mindegy, hogy hosszú távon ez az áldozat majd szubjektíven megéri-e. Vagyis, hosszú távon is azt fogod-e mondani, hogy megérte a befektetett erőfeszítést. Érdemes bölcsen megválasztani ezeket az áldozatokat.

A vezetővé váláshoz tanulni is kell, mert ehhez másféle készségek kellenek, mint a szakmai munkához.

  • Önszervezés: saját magam hatékonyságának biztosítása. Időgazdálkodás, önismeret, stresszkezelés, teljesítmény…stb.
  • Humán interakciós készségek: az emberekkel való bánás fortélyai, ami igen széles kört ölel fel a prezentációs készségtől a diplomáciai érzékig, konfliktuskezelés, csoportdinamika ismerete, asszertív kommunikáció és visszajelzés, delegálás és teljesítményértékelés…stb.
  • Üzleti ismeretek: a stratégiai döntések meghozatalához át kell látnom a piacot, a trendeket, a versenytársakat, stb.

 Mégis az attitűd, ami minden szinten mindent meghatároz. Mert hogy hiába ismerek mindenféle stratégiai és humán technológiai eszközt, ha a hozzáállásom hibádzik, sosem leszek hiteles vezető a munkatársaim szemében. Az alábbi egy teljesen szubjektív lista, amit én magam működőnek látok a vezetőkkel eltöltött évek során.

  • nyitottság a tanulásra – Legyen bátorságod vállalni a döntéseid eredményét, adott esetben belebukni és felállni utána. Legyen bátorságod tanácsot kérni, és együtt gondolkodni a csapatoddal. Legyen bátorságod új dolgokat tanulni.

  • jóhiszemű korrektség –Magaddal és másokkal kapcsolatban is mindig a legjobbat feltételezd. Ez nem azt jelenti hogy légy hiszékeny, hanem azt, hogy tudd, nem minden az, aminek látszik. Járj utána, nem csal-e a látszat.

  • következetesség – Légy következetes abban, hogy a tetteiért mindenki vállalja a felelősséget. Te magad járj ebben elöl jó példával.

  • határok és együttműködések – Jelöld ki a saját határaid, és biztasd az embereidet arra, hogy ezt megtegyék. Tedd egyértelművé, mit vársz, és mi nem elfogadható; és tartsd tiszteletben az ő határaikat is. Eztán pedig kezdjétek el összehangolni a működéseteket.

De ha nem akarsz ilyen receptúrákat követni, azt is megteheted, hogy összeírod magadnak azokat a vezetői viselkedéseket, amik rád mint munkatársra motiválóan hatottak az évek során. Nagy valószínűséggel ezek olyan viselkedések lesznek, amik a teljes csoportnak is javára váltak. Ebből a listából szép lassan kirajzolódik egy követendő példa.

A lényeg, hogy tiszta képed legyen arról, milyen az a vezető, akit te magad is szívesen követnél – és aztán viselkedj is úgy.

Segítség, vezető akarok lenni!
Cimke:         

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.