Tanuló szervezet – az evolúciósan nyerő működés

A tanuló szervezet fogalma 1990-ben jelent meg. Azóta már nagyon sokan ismerik, és egy kicsit talán „uncsi” koncepcióvá is vált. Már nem annyira divatos elmélet, mégis nagyon hasznos. Igen ám, de ezzel is úgy van, mint az összes többi – még ennél is régebbi – kommunikációs és pszichológiai modellel: csak akkor ér valamit, ha a tudást használjuk is a hétköznapi döntéseinkben, viselkedésünkben.

 

Peter Senge, a témakör atyja a tanuló szerveztek alapjellemzőiként három tényezőt sorol fel:

  • képesség, hogy a világban zajló folyamatokat egy rendszerben lássuk és eszerint cselekedjünk,
  • alkotó társalgást és koordinált cselekvést támogató gyakorlatok,
  • kultúra, mely a szeretet és a részvét magasabb rendű értékein alapul.

Mindenki elgondolkodhat, hogy mennyit lát ebből viszont a munkahelyi környezetében, vagy akár a saját családi köreiben (ami egy még trükkösebb dolog, de hasonlóan működik.) Na de mitől működnek, vagy mitől nem működnek ezek az alapelvek?

Képesség, hogy a világban zajló folyamatokat egy rendszerben lássuk és eszerint cselekedjünk.

Mekkora képet nézünk? Egy rendszerben látni azt jelenti, nem csak az itt és mostra koncentrálok, hanem figyelembe veszek egy nagyobb képet – térben és időben. Ez hatalmas mennyiségű információ rendszerezését teszi szükségessé, és fárasztó. Az ember pedig, ha valami túl komplex, az átláthatóság miatt egyszerűsít – vagyis figyelmen kívül hagy dolgokat. De ezt nem érdemes így csinálni.

Belső cégműködésre lefordítva azt jelenti, hogy a mostani eredményeimet nem a mostani döntéseimnek tulajdonítom. Mivel a mostani eredmény a régebbi döntéseim következménye. Figyelek a cégem történelmére, évekre, akár évtizedekre visszamenőleg. Milyen döntéseket hoztunk, milyen következményekkel? Hogyan kommunikáltunk, ami miatt most úgy megy a kommunikáció, ahogy? Milyen munkamorált közvetítettünk, ami a mostani működésben megmutatkozik?

Mindez persze a cég „külső” működésétől sem független. Milyen trendek voltak közben a piacon? Mihez kezdtünk ezzel mi, és mihez a versenytársak? Mi az, ami látható volt előre, de mégsem kezdtünk el időben figyelmet fordítani rá? Mi az, amire nem lehet felkészülni, de mégis készülhettünk volna – tartalékképzéssel, vagy hasonlókkal?

Alkotó társalgást és koordinált cselekvést támogató gyakorlatok.

Hogy szoktuk csinálni? Ezek a gyakorlatok vagy működések adják a közös munka kommunikációs hátterét. Az alkotó társalgás nevében is benne van, hogy itt nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, vagy ki a leghangosabb. Egy ilyen működésben az a lényeg, hogy mi a legjobb megoldás – attól függetlenül, hogy kinek jutott eszébe. Elmondhatja-e mindenki az ötletét? Nyitottak vagyunk-e sokféle nézőpontot megvizsgálni? Nyitottak vagyunk-e valóban látni mások szemléletét? És ha ezekre a válasz mind igen, mi alapján hozunk döntéseket?

Sokszor persze könnyebb erőből megoldani dolgokat, de hosszú távon az a biztos bukáshoz vezet. A koordinált cselekvéshez először alkotó társalgás szükséges. Ha szóba sem állunk egymással, és nem halljuk meg egymást, akkor nem születhet közös álláspont. Sem arról, hogy merre tartunk, sem arról, hogy mit fogunk csinálni pontosan. Alkotó társalgás hiányában csak látszat-megállapodások születhetnek – és a mondással ellentétben a hallgatás nem beleegyezést, hanem csendes szabotálást jelent.

Kultúra, mely a szeretet és a részvét magasabb rendű értékein alapul.

Hogyan állunk egymáshoz? Céges környezetben szeretetről és részvétről beszélni kicsit meredeknek tűnhet, pedig egyáltalán nem az. Ez csupán annyit jelent, hogy nyitottan és kíváncsian viszonyulok a másikhoz a napi kommunikáció során. Ami persze nem megy anélkül, hogy eleve legjobbat feltételezzem róla – tiszta szándékot és azt, hogy megteszi, ami tőle telik. A csavar ott van a dologban, hogy ezt csak akkor tudom megtenni, ha én magam is ilyen vagyok. Nem úgy teszek, vagy ezt hiszem, hanem ilyen vagyok – és így tulajdonképpen magamból indulok ki. A kör pedig itt bezárul – egy szervezeti kultúra ugyanis az egyéni kultúrák összessége. Ha mi egyenként képesek vagyunk magunkhoz szeretettel és elfogadással viszonyulni, képesek leszünk egymáshoz is. Ha nem, akkor ez egy út eleje, aminek a megtételében sokat segíthet az, ha a környezetünk tanuló szervezetként működik.

 Bővebben a tanuló szervezetekről itt olvashatsz:

http://solhungary.hu/sol-hungary/tudas-ter/a-tanulo-szervezet/a-tanulo-szervezetek-ot-alapelve/

Tanuló szervezet – az evolúciósan nyerő működés
Cimke:             

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.